2023. Február 15.Mihez kezdjünk a házasság nélkül együtt élő párokkal?
Chi Alpha egyetemi misszionáriusként végignézem, ahogy a hallgatók lediplomáznak, feldobják a sapkájukat a levegőbe, és tárt karokkal nekivágnak a felnőttélet szép új világának új munkahellyel, új lakótársakkal és új gyülekezettel. Nincs ahhoz fogható, ha látom, ahogy átveszik a hit stafétabotját, és futják tovább a versenyt Krisztus követőiként.
Észrevettem azonban egy aggasztó trendet is. Meglepően sok gyülekezetbe járó, magát keresztyénnek valló pár dönt úgy, hogy összeköltözik.
A Barna Group 2016-os felmérése szerint az Egyesült Államokban a hitüket gyakorló keresztyén felnőttek 41%-a tartotta „jó ötletnek” az együttélést. A mai fiatalok pedig még megengedőbbek az ilyen életformával szemben, mint az idősebb nemzedékek.
Egy 2020-as Gallup-felmérés során a 35 év alatti amerikai felnőtteknek mindössze a 29%-a nyilatkozott úgy, hogy „nagyon fontos, hogy a párok házasságot kössenek, ha együtt akarják tölteni életüket”, a 35 és 54 év közöttiek 40%-ához, illetve az 55 év felettiek 43%-ához képest. Vajon gátat tudunk-e szabni az együttéléssel kapcsolatos bibliaellenes viszonyulás árjának? Úgy gondolom, van három dolog, amelyet minden gyülekezeti vezető megtehet.
Törekedjünk megérteni őket!
A Pew Kutatási Központ egyik 2019-es felmérése arra kereste a választ, hogy miért választják az amerikaiak az együttélést. Azoknak az együtt élő, nem jegyben járó pároknak, akik azt mondták, hogy egy napon szeretnének majd összeházasodni, több mint a fele saját anyagi helyzetét (56%) vagy párja anyagi helyzetét (53%) nevezte meg okként a házasságkötés halogatására.
További ok volt még a habozás az elköteleződést illetően a párjuk részéről (47%) vagy saját maguk részéről (44%), a vágy, hogy továbblépjenek a karrierjükben házasságkötés előtt (44%), és a bizonytalanság arra nézve, hogy vajon a párjuk-e az igazi (39%).
Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk szolgálni a gyülekezetünkbe járó, együtt élő párok felé, és jobb utat tudjunk mutatni nekik, törekednünk kell arra, hogy megértsük szükségeiket és nézőpontjukat. Ez azt jelenti, hogy ki kell építenünk a személyes kapcsolatot és bizalmat feléjük.
Hívjuk meg őket vacsorára, foglalkozzunk velük, kérdezzünk rá történetükre! Ha időt szánunk arra, hogy meghallgassuk, milyen indíték húzódik meg döntésük mögött, nagy valószínűséggel rá fogunk jönni, hogy a legtöbb együttélés nem kizárólag a szexről vagy az Isten elleni lázadás vágyáról szól. Sokszor több közük van olyan gyakorlati okokhoz, mint a pénz, vagy olyan érzelmi hiányokhoz, mint a magány.
Természetesen ezek egyike sem igazolja az igeellenes viselkedést, de értékes meglátást nyújthat a szolgálat szempontjából.
Legyen több az igen!
A gyülekezetben az egyedülálló felnőttekkel kapcsolatos beszélgetésekben többnyire arról esik szó, hogy mit nem szabad csinálni: „Nem szabad házasság előtt szexuális életet élni, nem szabad együtt élni, tilos mindenféle szexuális tisztátalanság.”
Ezzel az a probléma, hogy a nem soha nem bírt olyan átformáló erővel, mint az igen. Fontos, hogy a gyülekezetek bővölködjenek az igenekben. A keresztyénség lényegét tekintve nem pusztán a helytelen viselkedéstől való tartózkodásról szól. Arról szól, hogy igent mondunk Jézusnak, és hagyjuk, hogy átformáljon bennünket, mivel nem tudjuk megmenteni saját magunkat. Igent mondunk Isten üzenetére, Isten családjára és Isten missziójára a világban.
Hívjuk-e az egyedülálló felnőtteket a gyülekezetünkben arra, hogy igent mondjanak? Úgy érzik-e, hogy látjuk, támogatjuk őket, és hasznosak? Minden keresztyénnek van szolgálati helye?
Van a közösségben helyük azoknak is, akik még nem döntöttek Krisztus mellett? Vannak-e olyan hívők, akik odaállnak melléjük, szeretik őket, és szavaikkal, példamutatásukkal Jézusra mutatnak előttük?
Legyen több az igen! Minden egyes nemhez, amelyet kimondunk – és nyilván meg kell tanítanunk Isten parancsait –, kapcsoljunk megnyerő okokat, és biztosítsunk rengeteg alkalmat arra, hogy igent mondhassanak Jézusnak!
Ünnepeljük az egyedülállókat is!
A gyülekezeti kultúra gyakran a páros létet hangsúlyozza az egyedülállóság rovására.
Nemrég rendeztem egy bulit a sógornőmnek. Hálás volt a gesztusért és az egész helyzet poénos voltáért. Nem menyasszony, és nem is vár babát. Harmincas évei elején jár, egyedülálló, és boldogan él magában. Nemrég indította el saját vállalkozását, és kellemes otthont teremtett egyszemélyes lakásából. Ennek a mérföldkőnek a megünneplésére ajándéklistát állítottunk össze, és barátai, rokonai elhalmozták ajándékokkal.
Kulturális értelemben nagyon kevés kategória létezik – akár gyülekezeten belül, akár azon kívül – az ilyen mérföldkövek megünneplésére egyedülálló felnőttek számára. Hozzászoktunk, hogy megtiszteljük a házasságkötést és a gyermekvállalást. Úgy tűnik, azok járnak jól, akik párt választanak, és gyereket vállalnak: nekik jár az adó-visszatérítés, a nász- és babaváró ajándékok, a komatál és a házaspárok támogatására tervezett kis csoportos gyülekezeti rendezvények.
Néha megfordul a fejemben, hogy vajon nem szalasztják-e el a gyülekezetek az egyedülállók elismerésének, megbecsülésének, értékelésének és támogatásának fontos lehetőségeit.
A Biblia ugyanolyan megbecsüléssel ír az egyedülállóságról, mint a házasságról. Jézus maga is egyedülálló volt. A korai egyház vezetői között voltak egyedülállók (pl. Pál), házasok (pl. Péter) és szolgáló házaspárok (pl. Akvila és Priszcilla) is.
Azok a gyülekezetek, amelyek nem ismerik el és nem vonják be a pár nélküli tagokat, lemaradhatnak az ő ajándékaikról, és akaratlanul is azt közvetíthetik feléjük, hogy valami nem stimmel azzal, aki egyedülálló és önmegtartóztató.
A gyülekezeti közösségen kívül iszonyatos nyomás nehezedik az egyedülállókra a szekuláris kultúra részéről: azt hangoztatják feléjük, hogy párt kell találniuk, és szexuális életet kell élniük ahhoz, hogy kiteljesedett életük legyen. A gyülekezet ellensúlyozhatja ezt az üzenetet azzal a szentírási igazsággal, hogy Jézus elegendő.
Világos szexuális etikát kell tanítanunk gyülekezeteinkben, de az is nagyon fontos, hogy jelentős kulturális váltást vigyünk véghez közösségeinkben. Becsüljük meg egyedülálló felnőttjeinket, ünnepeljük ajándékaikat, és szabadítsuk fel őket a vezetésre!
Ez azt jelenti, hogy tudatosan hívjunk meg párnélkülieket is a döntéshozó asztalokhoz! Ne csak a menyasszonyokat vagy kismamákat halmozzuk el ajándékokkal, hanem emeljük szertartási rangra az egyedülállók életének mérföldköveit is! Hívjuk meg őket ünnepek vagy családi piknik alkalmával – vagy ami még jobb: hívjuk meg őket, hogy lakjanak gyülekezeti családoknál –, nemcsak azért, mert az egyedülállóknak szükségük van családra, hanem azért is, mert a családoknak is szükségük van az egyedülállókra.
A nyelv szüli a kultúrát, tehát ha változtatunk a szóhasználatunkon, már az is sokat segít. A gyülekezet megteheti, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a szellemi családfára, bátorít a szellemi szülő-gyermek kapcsolatra, és elmond olyan történeteket, amelyek arról szólnak, hogyan hagynak egyedülálló emberek szellemi örökséget a következő nemzedékre.
Meghirdetett programjainkon, elmesélt történeteinkben és prédikációinknak az alkalmazáshoz kapcsolódó pontjaiban rendszeresen kiemelhetjük, milyen különféle életformák vannak jelen Isten családján belül. A példák között említhetünk saját házzal rendelkező egyedülálló személyt vagy olyat, aki társasházi lakásban él önállóan, egyedülálló felnőttet, aki lakótársakkal él együtt, friss diplomást, aki a szüleivel él, vagy olyasvalakit, aki egyedül viseli gondját idős családtagjának.
Mi lenne, ha a gyülekezet egyformán nagyra becsülné a házasságot és az egyedülálló életformát, és nem gyakorolna nyomást az emberekre, hogy találjanak párt maguknak? Azt hiszem, így több működőképes, értelmes opciójuk lenne az egyedülállóknak arra, hogy boldogan éljenek és viruljanak a gyülekezeti közösségben.
Legyen a gyülekezetünk figyelmes, vendégszerető, megbecsülést nyújtó hely az egyedülálló felnőttek számára, hogy felfedezhessék azt a legjobbat, amelyet Isten szán nekik, és átéljék, mekkora öröm az ő családjához tartozni!
Jessica Mumley Bellinghamben él (Washington, USA), és a Chi Alpha egyetemi szolgálatnál dolgozik a Pacific Northwest Regional XA csapatban.